Egy szokásos banánrothasztóan meleg reggel volt az a nap is. Kissé furcsa, hogy úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, azonban mégsem, már eltelt talán 1 év is. Mindjárt az elején kezdeném. Reggel 6-7 óra körül keltem, nagy nehezen kikászálódtam ágyamból, majd elindultam a fürdőszoba felé...... (fél órával később): Épphogy csak elértem a reggeli buszt, rengeteg nyugdíjas volt rajta, és a szokásos bölény képű buszsofőr, felmutattam neki a bérletemet, felhorkantott, majd becsukta az ajtókat. Én pedig zsebembe raktam igazolványaimat, majd leültem egy magányosan foszló állapotban lévő székre, nagyot reccsent mikor ráültem, de végülis stabil volt. Csengetés előtt 10 percel már a Vásárcsarnoknál voltam, leszálltam. Ekkor a szemembe csapott a nap erős sugarai, elmormoltam egy szidalmat, hogy miért pont most van ilyen meleg, majd hunyorítva elindultam az iskola felé. Út közben a szokásos idős koldus néni szólított le, felemeltem a kezem, jelezve, hogy nem kapsz szart sem, majd szó nélkül tovább mentem. Az iskola előtt a szokásos kellemetlen cigaretta füst szaga árasztotta el az utcát. - Imii!! - mondta egy ismeretlen hang. Erősen koncentráltam ki a fene lehet az, majd észrevettem Norbertet és Tamást. Norbi kezében egy bazi nagy újság volt, Tamásnál meg egy doboz Soproni, ami már üres volt, de Tomi még nyomkodta kicsit, vagy nem tudom mit csinált. Odaléptem hozzájuk, majd kézfogással üdvözöltük egymást, Norbinak még egy hátbavágás is tartozott volna, de megkíméltem életét. - Ezt figyeld. - mondta Norbi, majd az orrom alá nyomta az újságot. Meg kellett erőltetnem a szemem, hogy ki tudjam olvasni a betűket, ilyen kora reggel még összefolynak a szemem előtt. Nagy nehezen ki tudtam venni, hogy a Harmatosfingillatú faluban van egy hal, amiből sör nyerhető ki. - Ez mi? - mutattam a képen látható halacskára. - Ez a sörhal. - mondta Tamás, majd kivette az újságot Norbi kezéből, s felolvasta a cikket, ami így szólt: - A Harmatosfingillat nevű falu halastavában található egy bizonyos baiulus piscis, azaz a sörhal. A kis termetű hal testéből, akár több liter ízletes, finom barna sör nyerhető ki. Bár a tudósok ezt nem hiszik el, mondván, hogy egy fél kilós halba nem férhet el 1-2 liter sör. Hogy minden kiderüljön megkérdeztük a helyi főhorgászt, bizonyos Harmatfingillatú Gézát, aki szerint igenis igaz, s ha sikerül neki egy horgászbotot csinálnia (mert eddig kézzel horgászott), beindítja a sörgyártást. Az interjú a cikk alján olvasható. - fejezte be Tomi, összehajtotta az újságot, majd vigyorgó fejjel ránk nézett: - Na, mikor indulunk? - kérdezte. - Olvasd fel az interjút. - javasolta Norbi. Tamás kicsit zsörtölődött, majd újra kihajtogatta az óriás méretű újságot, s az újjával követte az interjú kezdetét: - Tehát, így kezdődik: - Üdvözlöm tisztelt Harmatfingillatú Géza. - riporter. - Igazábúúl úgy hííjnak, hogy Harmatfingillatú Géza, aki nem is Géza. - Géza - Őőőő, értem, tehát mr. Harmatfingillatú, az megfelel ha így nevezem? - rip - Mög, de jobb vóóna, ha Harmatfingillatú Géza, aki nem is Gézának nevezne. - Géza - Maradjunk a Mr. Harmatfingillatúnál, szóval, ön azt állítja, hogy a Harmatfingillat halastavában sörhalak sokasága tanyázik, ez igaz? - rip - Háát, talátam egyet- kettőt, megpróbátam két közemmel kifonni, de nöm igazán sikörült. Aztá egy séép köddi délutááán mégis sikörült, megfottam, majd megnyomtam a szemét, így -kezével illusztrálja az esetet- , és ekkó folyt a sör. - Géza - Biztos, hogy nem ananászlé volt? - rip - Nemtom mi az az ánánász, dö biztos, hogy nem a volt. - Géza - Értem, hát köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre, sok sikert a sörgyár készítéséhez. - rip - Itt a vége. - mondta Tomi, majd újra összehajtogatta az újságot. - Menjünk be az első órára, mert Tajtival leszünk, utána elmehetünk, a többi nem érdekes. - bölcselkedett Norbi, de evvel csak annyit ért el, hogy egy taslást lekeverjek neki, épp lendítettem a tenyerem, mikor ügyesen elhajolt. Csodálkozva bámultam, majd Norbi ellentámadásba lendült, ökölbe szorította a kezét, majd erősen meglengette, szerencsémre Tomi megmentésemre igyekezett, visszafogta Norbit, majd mondta: - Igaza van Norbinak, 1. órára menjünk be, aztán itt hagyhatjuk az egész kócerájt. Beleegyezően legyintettem, majd elindultunk az iskola bejárata felé. Mikor a kapuhoz értünk, a mogorva portás csúnya grimaszt vágva kinyitotta a kis ablakocskáját, majd kérdezte: - Mi fa*z van, ilyenkor kell bejönni bas*zátok meg? - Anyááááááááááádat. - mondta Norbi, majd kitépte a kaput a helyéről, és a portás ablakához vágta, aki majd beszart ijjedtében. - Bocsássatok meg, nem akartam. - remegett a félelemtől. Norbi mérgesen nézett rá, s közben hangosan fújtatott, mint a csataló, hogy még félelmetesebb legyen. A portás az asztal alá ugrott, s imádkozott a hindu isteneihez, meg Ghandihoz. Szó nélkül tovább álltunk. Még Tajti papa előtt beértünk a terembe, szerencsére, különben biztos kiherélt volna minket. leültünk egymás mellé egy 4 személyes padba, az ablaknál Potter ült, mellette Tomi, aztán én és Norbi. Bejött Tajti, majd hangosan köszönt, így: - Üdvözlök minden kartársat. - ekkor egy jó hangosat böfögtem. - Ez melyik májsztró volt? - kérdezte Tajti, majd egyet rácsapott a tanári asztalra, ami nagyot reccsent, majd hárommá tört, vagy négybe, nem tudom. Potter felállt, majd rámmutatott: - Az volt ott, az a kis geci, nem én voltam tanárúr, bár tudom, hogy rám gyanakodott, mert mindig a Potter, mindig én, nem a Robi, nem a Tomi, hanem a Potter, a kur*a életbe elegem van ebből, érti, mindenki engem bas*ogat... - hisztizett Potter. - Fogja már be azt a marha nagy pofáját Potter, és üljön a seggére, mielőtt nekem kell leültetnem, remélem tudja milyen fájdalmas az, ugye májsztró? - mondta Tajti. Gergő sértődötten helyére ült, de azért motyogott még magában. - Na végre. - mondta Tajti, majd felém fordult. - Kedves Imre, mi a faszért böfög bele az én, ismétlem, az ÉÉÉN órámba? - kérdezte, majd ökölbe szorította kezét. - Háát, én Kínából származom, és evés után evvel jelzem, hogy finom volt, ha ez önnek nem tetszik, akkor azzal megsért engem, és be fogom jelenteni az Ombucccman bácsinál. - mondtam, majd kihúztam magam és sértődött fejet vágtam. - Jólvan, most az egyszer nem töröm ketté az agyveleit májsztró. - mondta Tajti. Erre Norbert hangosan felröhögött. - Min nevet májsztró? - kérdezte Tajti Norberttől. - Szőrös a bácsi álla. - mondta Norbert Tajti állára mutatva, majd mégjobban el kezdett nevetni. - Maga szórakozik velem kartárs? - kérdezte, majd tett 1 lépést Norbi felé ökölbe szorított kézzel. - Nem, dehogy, nem vicceltem, tényleg szőrös. - válaszolt Norbi, majd még hangosabban, és még irritálóbban kezdett el nevetni, valahogy így: HIHIHIHIHIHHIHIHIHIHIHIHI! - Májsztró, maga ki akar hozni engem a sodromból? - kérdezte és már nagyon közel volt az ökle Norbi fejéhez. Tamás Norbi megmentésére igyekezett, odafordult Potterhez, majd mondta neki: - Potter te geci! Potter ekkor felháborodva rinyálni kezdett: - Megint én vagyok a geci, nem az Imre, vagy a Robi? a Kur*a életbe elegem van, hogy mindenki mindig engem bas*ogat, hagyjatok már végre békén, bas*ogassátok a Kaprót, vagy a Robit, vagy a Mátééééééét! - Mi a faszért üvöltözik Potter? - fordult oda Tajti. - Mindig mindenki engem bas*ogat, maga is, nem ám a Robit, vagy a Mátéét, vagy a Kaprót, mindig engem, elegem vaaaaan! - már-már sikonyált Potter. - Fogja vissza magát májsztró, mert ha nem, akkor nekem kell visszafognom, annak nem lesz jó vége... - Megint én fogjam vissza magam ugye? Nem a Tomi, vagy a Robi, hanem én, nem hiszem el, megint én, mindig csak én, Potter így, Potter úgy, Potter amúgy.... - óriási durranás, először azt hittem atombomba esett Pécs közepébe, még a föld is remegni kezdett, oda fordultam Potterhez és láttam, hogy Tajti ökle az agyában hentereg. - ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!! - üvöltötte torka szakadtából Béla, aki ezek után nem élhetett sokáig, mert mire odafordultam, az ő agyában is ott pihentette magát Tajti ökle. Ekkor elszabadult a Káosz és zűrzavar (remélem érted a célzást Tomi). Norbi kirúgta az ablakot, majd felénk szólt: - Gyertek már, meg fog minket ölni. - majd megfogta a kezünket és rángatni kezdett az ablak felé. - Héj, magával még nem végeztem. - Mutatott Tajti Norbira. - FUTÁÁÁÁÁÁÁÁS! - üvöltötte Tamás, majd elbújtunk a fal mögé. Tajti el kezdett rohanni, leugrott az erkélyről, mert azt hitte, hogy tényleg elfutottunk, úgy futott mint gyalogkakukk, legalább 70 km/h-val. Néhány pillanat múlva már eltűnt a szemünk elől. - Jólvan, leráztuk. - mondta Tomi, majd ránézett az órájára. - Induljunk, mindjárt megy a busz Harmatfingillatba. Elindultunk, sikeresen odaértünk a buszmegállóba, ahol már ott állt a busz, de csukott ajtókkal. A buszsofőr elégedett képpel nyugtázta, hogy nem tudunk felmenni a buszra. - Ez baj, most mit csinálj... - nem tudta befejezni Norbi, mert a közeli bokorból előugrott egy alacsony kopasz férfi, majd énekelte: - Az a baj, hogy sok a horgász, kevés a hal. - közben kezében a magyar zászlaját megpörgette kétszer, majd visszaugrált a bokorba és eltűnt. - Ez ki a faszom volt? - kérdeztük egyszerre csodálkozva. - Mindegy, hogy jutunk fel a buszra? - kérdezte Tomi. Ahogy kiejtette az utolsó szót, megjelent Potter, Kapró, Zsolti és Robi, aki nagyon izmos. - HAbalbalbalbalbalbablablablalbalbalbalbalbla? - kérdezte Kapró, bár senki sem értette, olyan gyorsan beszélt, számításaink szerint elmondott kb 10-20 mondatot. - Mivan? - kérdezte Norbi. - Érthetően beszélj te fogyaték. - mondta, majd kétszer pofáncsapta Kaprót, aki majdnem sírva fakadt. - Hova mentek? - kérdezte Robi, majd elővette 200 ezer forintos mobilját, majd elkezdett játszani vele. - Harmatfingillatba, állítólag a halakból sör nyerhető ki. - mondtam. - Héj, miért mondtad el? - kérdezte Norbi, majd engem is pofán csapott. Viszonzásként egy óriási rúgást kapott volna a térdére, de ügyesen elugrott. - Még a segítségünkre lehetnek. - mondta Tomi. - figyeljétek. Felkapta Kaprót, majd valamit súgott a fülébe, aki erre vérengző fenevaddá változott, olyan igazi Gollam féléve. Tomi erre a busz ablakára dobta Kaprót, aki nyáladzott és kapirgálta az üveget. Ekkor a sofőr összeszarta magát. - Jólvan, jólvan, kinyitom az ajtót csak szedjétek le innen, könyörgöm, a kur*a életbe de csúnya feje van, kérlek, szedjétek le. Tomi leszedte Kaprót, majd észhez térítette egy bődületes nagy taslással, azt hittem leszakad a feje, mert még a föld és megmozdult a lábunk alatt, de nem szakadt le, csak beszart kicsit a Kapró. A sofőr kinyitotta az ajtót, mi meg szépen felszálltunk, leültünk, majd vártuk, hogy elinduljon a busz. A sofőr megitta a kávéját, majd elindult. Fél óra múlva megállt a busz. -Miért állt meg ha szabadna kérdeznem? – kérdezte Tamás, és kezébe vette Kaprót, hogyha kell hozzávágja a buszsofőrhőz. - Hát azért, mert itt egy óriási szakadék, az út közepén, nem tudunk továbbmenni. – Lehetett hallani, hogy majd beszarik mikor ránéz Kapróra, súlyos trauma lehet neki, hogy egy ilyen csúnya embert lát. Kinéztünk mindannyian az ablakon, és tényleg ott volt egy óriási szakadék, az út közepén. Ekkor hallottuk, hogy valami jön mögöttünk, hátranéztünk, majd láttuk, hogy Tajti fut felénk sebesen. - Te jó ég, ez honnan tudja, hogy idejöttünk? – kérdezte Norbi. - Nincs nálam az újság. – mondta Tamás, akit majdnem pofán vágtam emiatt. - Hagyjuk itt a buszt és fussunk abba az elhagyatott házba. – javasolta Robi, majd mutatott az elhagyatott ház irányába. Gyorsan leszálltunk a buszról, majd a ház irányába kezdtünk el szaladni, de meghallottuk a sofőr kétségbeesett kiáltását. – HÉÉÉ, ne hagyjatok itt, beakadt ez a kibaszott biztonsági öv. - Vissza kéne mennünk. – mondta Tamás, ekkor úgy éreztem, hogy tényleg lebaszok neki egy pofont, de időben visszafogtam magam. - A mocsok nem akart fel venni minket, szóval ott hagjyuk, hadd döglődjön. – mondtam. - Így van, ne mindig a Potternek kelljen sofőröket mentenie, mindig a Potter, mindig én, nem a Robi, vagy a Máté, hanem én, egyszerűen elege… - siránkozott Potter, de Norbert közbeavatkozott egy óriási maflással. - Ne sírj, menjünk már be a házba, még utol fog érni minket. Elindultunk hát a ház felé, öreg vaskapu és kerítés vette körül, ami nyitva volt. Mindannyian reszkettünk a félelemtől, de inkább az elhagyatott félelmet keltő ház, mint Tajti visszataszító csúnya pofája. A kertben valaha szép virágok lehettek, mostanra csak néhány kiszáradt fa és borostyán volt, ami benőtte az egész házat. Norbert kemény gyereknek érezte magát és előre ment, az ajtó előtt meglendítette lábát, majd egy jól irányzott rúgással betörte az ajtót…. Eközben: -Ez a rohadék öv beakadt, engedj már el te szerencsétlen. – mondta a buszsofőr, majd erősen rángatni kezdte az övet. – Hát nem hiszem el, nem jön ki, és pont ilyenkor hagyom otthon a késem. - Üdvözlöm májsztró. – hallatszott egy hang a buszban. - Ki volt az? – kérdezte a sofőr. – Acélkuplung van nálam, és erőset csapok vele, ha meg akar lopni, szét csapom az agyáááát. – üvöltötte kétségbeesve a sofőr. - Nyugalom, nyugalom. - ugrott a sofőr ablaka mellé Tajti. – Csak én vagyok az, Tajti. - Fúj de csúnya vagy baszdmeg. – mondta halkan a sofőr. - Mit mondott májsztró? - Semmit, csak nagyon örülök, hogy végre megtalált valaki, segítene kérem, beakadt a biztonsági öv. - Áhhh, anyám add el a házat, ezek a májsztrók hogy lehetnek ekkora barmok? - Mi van te szakállas köcsög szakállas majom, szétbaszom a fejed, te szakállas köcsög, majom szakállas. – váltott keményebb hangnemre a sofőr - Hmm, ezt nagyon nem kellett volna. – mondta Tajti, majd kitépte az ajtót a helyéről és eldobta, kb 200-300 méterre a busztól. Erre a sofőr összeszarta magát és remegő hangon mondta: - Kérem, ne bántson, én nem akartam semmi rosszat, látom magán, hogy jó ember. - Ez már nem menti meg, csak az, ha elmondja, hova menekültek a diák májsztrók. - A kicsodák? - A diák májsztrók maga balfácán, anyám add el a házat, melyik szót nem értette? A diák, uram bocsá a májsztró szót? – kérdezte Tajti, aki kezdte elveszíteni a fejét. - Háát, ami azt illeti a májsztró szót nem értettem, tudja, mindig is utáltam az olaszokat, a szakállas faszagyú embereket meg még jobban. – üvöltötte a sofőr, majd az acélkuplunggal rásuhintott Tajtira. Tajti persze ügyesen kitért, majd kitépte az acélkuplungot a sofőr kezéből, és összegyűrte, mint más a papírszalvétát. -Most már igazán elfogyott a türelmem májsztró, mondja meg merre mentek a diák májsztrók, vagy kibelezem. – mondta tök nyugodt hangon Tajti. - Arra, arra mentek – mutatott az öreg ház felé - csak könyörgöm ne bántson. - Sajnos eljátszotta a türelmemet, ég önnel. – mondta Tajti, majd egy jól irányzott csapással leverte a sofőr fejét a helyéről. – Sosem értik meg ezek a májsztrók. – mondta, majd elindult a ház felé…
