Az egész történet írásom úgy kezdődött, hogy április elsején első órán suli helyett inkább haverommal elmentünk a McDonald's-ba mivel volt ilyen kuponunk, amivel minden lényegesen olcsóbb volt. Kajáltunk és gondolkodtunk, hogy ha bemegyünk 2. órára, akkor mit mondunk az osztályfőnöknek. Ki találtuk hogy elmondjuk neki hogy mekibe voltunk és odaadjuk neki a megmaradt kupont, utána jött magától a hülyeség hogy felordít hogy KUPON és kikapja a kezemből és mivel a reggeli csak fél 11-ig tart elkezd rohanni a meki felé, senki és semmi se állíthatja meg a reggelije megszerzésében még Tajtinák Miklós se.

Egyik nap, egy városi középiskolában János rendesen tartja az óráját ahogy szokta.
Már ez első órának vége volt, sőt már a második felénél jártunk, amikor is 2 link gyerek betévedt a terembe.
Hihetetlen milyen lógósak ezek a kölkök gondolta magában János.
- Hát ti meg hol voltatok? - kérdezte az osztályfönök.
- McDonaldsba - feleli Imre.
- Április elseje van és volt kuponom a McDonaldsba, így hát elmentünk oda az Imrével. - mondta Norbert, aki igazából nem is lógós.
- KUPON? - kérdezte János felcsillant szemmel.
Többse kellet neki, kitépte Norbert kezéből a jegyet és úgy rontott ki a teremből, mint aki éppen a lottót nyeri meg. 
Az ajtó meg majdnem leszakadt ahogy a tanár keresztül hajtott rajta.
János futot, ahogy a lába bírta, amikor egyszer csak a folyóson elébe toppant Tajtizán Miklós kartárs.
A kartársról azt kell tudni hogy mindenkinél okosabb, és ő mindent tud.
- Hova futsz János? - kérdezte merészen.
- Szereztem egy kupont a McDonaldsba és sietek, oda kell érnem, amíg van reggeli.
És ekkor János úgy robogott keresztül Tajtizánon, hogy az kartárs hirtelen a földön találta magát.
- Álj meg János - ordította utána. - Az a kupon engem illet én vagyok itt a tagozatvezető.
- Azt csak szeretnéd Miklóskám - és ekkora már János kiért az épületből, egyenesen a kapu felé haladt, a portás oda se mert nézni hogy mi lesz ebből hiszen János úgy szaladt a kapu felé, mint aki letépte láncát vágtatott János a kapun át. A portás csak nézet, hogy mi van, ekkor látja hogy Miklós szalad ki az épületből, ez alatt Jánosnak már csak a nyomát lehetett látni.
- Mit néz Janikám? - így hívja a portást. - Nem látott még rohanó kartársat?
A portás válaszolni se tudott, mert Tajtizán ekkor már János nyomába eredt.
János oda ért a Mcdonaldsba és még volt 5 perce beválltani a kupont, oda nyomta az eladó kezébe. Teltek a percek János kezdett ideges lenni, mert tudta hogy Miklós akármikor betoppanhat. János megkapta a reggeliét és már örült hogy ez már az övé, amikor Tajtinák beszakította az ajtót.
- Az az én reggelim, add csak ide János - mondta a Miklós.
- Megőrültél? - kérdezte az osztályfőnök - Én kaptam, tehát az enyém.
- Ezt nem hagyom - mondta Miklós és elindult János felé nagyon mérgesen.
János még sose látta ilyennek Miklóst, már dagadtak az erek nyakán, majdnem szét robbant idegében.
János ilyen sok ember elött nem akarta elverni Miklóst, így hát inkább gyorsan kifutott a hátsó ajtón. Kiért az utcára, és látta hogy még 3 másodpercig van zöld így hát gyors átszaladt, hátra nézet és látta hogy Tajtizán éppen átakart jönni, de elindultak az autók, így kénytelen volt ott maradni. János jól kiröhögte Miklóst és fütyürészve tovább sétált.
A kartárs meg mérgesen toporzékolt az út túl oldalán.
- Maga meg mit néz?- ordította le egy járókelő fejét.
Egy majmot gondolta a leosztott járókelő, de nem akart beszólni neki, mert látta hogy Miklós szétkapná. Így járt Tajtizán Miklós a tagozatvezető. János meg felsétalt szép lassan egy kis térre. Ott leült egy padra, ahonnan gyönyörű kilátás van, és elégedetten hátradőlve elkezdte enni a reggeliét, szép lassan hogy érezze a finom ízét. Hát ezért a reggeliért megérte nekem ennyit futni, gondolta János és elégedetten pihengetett tovább a padon és közbe hallgatta a madarak csicsergését.

Írta: én :D                                                                       2010 április 2

Aki végig olvassa, az mondjon valami véleményt! Milyen lett?