Kész a pincebuli 4. része, akit érdekelnek az előzmények, szerintem mondjuk fontos, az meg nézheti itt őket:                  A pincebuli (1. rész), A pincebuli (2. rész), A pincebuli (3. rész)
Kommenteljetek! :D Ha valaki segít terjesztésbe, azt meg köszönöm. :D
.

Hőseink ültek a pincében és várták a rendőrséget és közbe Tajtizán dörömbölt az ajtón és ordított.
- Kartársak nyissák ki, különben ..., különben elfogy a méz a boltban (aki nem értené). - fenyegetőzött Tajti
- Neee! - ugrott fel Norbert és Tamás - Nem fogyhat el. - kezdtek szomorkodni
- De egyébként kell nekünk valamire méz? - kérdezte Norbert
- Nem hiszem. - válaszolta Tamás - Akkor elfogyhat.
- Jah, akkor fogyjon el vazz. - szólt vissza Norbert
- Csüsss, halljátok elment a vadállat - mondta Imre
Imre az ablakon keresztül nézte a fejleményeket.
- Ezt nem hiszitek el, felhozta pincétől a padot.
- Biztos elfáradt és leakar ülni - mondta József
- Valószínű! Nem azzal akarja betörni az ajtót úgye? - kérdezte Norbert, és már hallatszott, ahogy neki megy paddal az ajtónak
- Potter, te elsőre kivitted nem? - kérdezte Tamás
- Megint én? Jah, igen! - Potter büszkén kihúzta magát
- El kéne húzni, mert ez az ajtó nem sokáig bírja. - vetette fel az ötletet Tamás
- Másszunk ki az ablakon. - mutatott Norbert a kis ablak felé
- Azon én nem férek ki. - mondta Imre
- Hehe, akkor te itt maradsz. - röhögött Tamás, amiért Imre kicsit megcsapta Tamást, épp annyira, hogy majdnem kifejelte a falat, de azért nem
- Nem hagyhattok itt - sírt Imre
- Bújj el addig és ha látja, hogy senki sincs itt, akkor úgyis kijön innen. - mondta Norbert
- Úgyis minket fog üldözni, addig te meg várod a rendőröket, ha jönnek egyáltalán - mondta Sándor
- Mégis hova bújjak? - kérdezte Imre
- Jajj de nehéz. Menj le és egy hordóba. - adta az ötletet Norbert
Tajtizán betörte az ajtót és látta, hogy nincs itt senki, gondolta biztos elbujtak. Lement a hordókhoz és elkezdte őket széttörni.
Imre hordóját akarta szétcsapni, de egyszer csak megszólalt valaki.
- Ne! - mondta Imre
- Hogy mondja kartárs hordó?
- Azt mondtam, hogy ne!
- Ezek a mai hordók de pofátlanok, bezzeg a mi időnkbe nem ugattak vissza. - és Tajti készült széttörni, de megszólalt a telefonja
- ...
- Igen anya lassan hazajövök, csak még pár kartársat legyilkolok.
- ...
- Nem, dehogy, azt mondtam hogy pár kartársat simogatok.
- ...
- Nem anya, Nem akarok szobafogságot - szomorkodott Tajti
- De inkább mégis! - mondta Imre a hordóból
- ...
- Nem szemtelenkedek, ez a kartárs hordó volt.
- ...
- De létezik, nem csak a mesében van. Tényleg itt van, és nem akarok maflást.
- Inkább verést kérek! Az jó lenne! - mondta Imre
- ...
- Megint a kartárs hordó volt.
- ...
- Mit? De anya 60 éves vagyok, engem nem büntethetsz. - és Tajti letette a telefont
- Kartárs hordó most meghal - mondta Tajtipapa és széttörte a hordót és benne Imre kuporgott
- Imre, maga az?
- Igen, ott van maga mögött a kartárs hordó. - felelte Imre
- Köszönöm Imre. -  Tajtizán széttörte a mögötte lévő hordót
- Nem az, hanem mellette. - széttörte azt is - Másik mellette. - mondta Imre, s közbe kezdett hátrálni, majd kifutott a pincéből, Tajtipapa pedig összetörte az összes hordót
- Most már biztos meghalt a kartárs hordó, de mit is csináltam eddig? Hmmm. Talán röplabdáztam? Nem valami mást. Meg van, golfoztam, nem mert nincs is nálam ütő. Tudom már, kartársakat gyilkoltam. - beszélt magában Tajti
Majd elindult kifelé, s közbe azon gondolkodott, hogy találja most meg a "májsztrokat", de hirtelen eszébe jutott.
- Potter megöllöm, ha nem jön ide! - ordított a vadállat
- Mért mindig engem kell megölni? - kérdezte Potter kiabálva messziről
- Hú Potter, ha Tajtipapa nem öl meg, akkor én foglak! Most erre jön. - mondta idegesen Norbert
- Hol lehet Imre? - kérdezte aggódva Sándor
- Biztos a másik irányba ment. - mondta Józsi a barom, nem is barom csak vicceltem
- Vagy beszorult a hordóba. - röhögött Tamás
- Inkább húzzunk, mert közeledik és dob valamit a vadállatja - odanézett mindenki, József csak annyit látott amikor odanézett, hogy valami repül felé, majd át vitte az agyát.
- Menjünk már! - mondta Norbert és elkezdtek futni, párszáz kilométer után (na jó méter) láttak valami érdekesett, ezért megálltak.
- Okos kutyuli, hozd vissza a botot! - mondta Imre, aki egy kutyával játszott
- Imre, te mit csinálsz? - kérdezte Norbert
- Játszok a kutyával. - jelentette ki Imre
- Nem zavar, hogy egy gyilkos vadászik ránk? - kérdezte Tamás
- Majd vadászik késöbb. - mondta a kutya vagy az Imre, de inkább a kutya, bár lehet hogy az Imre
- Imre ez nem így működik! Hozd akkor a kutyát is. - mondta Tamás
Imre felkapta a kutyát és rohantak tovább.
- Hova futunk? - kérdezte Imre
- Hozzánk, nálunk csak van borotva. - reménykedett Norbert
Hajnali 1 körül elértek Norberték házához, gyors bementek az udvarba majd a teraszon megálltak.
Tajti messziröl látta, hogy hova mentek be a "májsztrok", csak pontosan nem tudta. "Biztos itt vannak" gondolta Tajti és berontott egy házba, úgyhogy kicsit leszakadt az ajtó. Olyan szobába ment (rontott) be, ahol egy 10 éves gyerek aludt vagyis aludt volna, mert kicsit felébredt és tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal nézte, hogy hogy került a szobájába csubakka.
- Májsztro, maga még nem látott ajtószaggató kartársat? - kérdezte Tajtipapa
- Ki vagy te? - kérdezte meglepődötten a kölök, Tajti utálja ha letegezik, de most kivételesen nem ölte meg a gyereket
- Én vagyok a Mikulás. - találta ki gyorsan és nagyon furfangosan Tajtizán - Remélem kurva jó gyerek voltál.
- Jó voltam! Hogy hogy nem piros ruhába van a bácsi? - kérdezősködött a gyerek
- Mert nyár van talán. - jelentette ki Tajti
- És mit hoztál nekem? - Tajti nem akart lebukni, úgyhogy kellett valamit adnia. Elővett egy kitűzőrúdat és meggörbítette a végét.
- Ez olyan nyalóka, ami a gagyi filmekben szokott lenni. - és neki adta (piros-fehér csíkok vannak rajta, úgyhogy majdnem úgy nézett ki)
- De ez kemény és itt folyik vmi piros rajta. - pofátlankodott a gyerek
- Késöbb megpuhul, és biztos olvad a málnás rész. - és Tajtipapa gyors kisietett
- Remélem jövöre nem jön a Mikulás. - dünnyögte magában a kölök
A beszélgetéstől, meg valószínüleg az ajtó beszakítástól felébred a kölyök apja, és kijött a hálószobából.
- Mit csináltál fiam? - kérdezte, majd megcsapta a kölkét
- Nem is én voltam, hanem a Mikulás. - sírt a gyerek
- Persze, a Mikulás! És ő ajtókat szaggat le, és nyáron jön? Fejezd be mielött eltalál a tenyerem. 1 hétig nem mész sehova! - parancsolt rá az apja és elindult vissza a szobájába
- Még, hogy a Mikulás, pffff, túl sokat tv-zik a gyerek, majd én megoldom, kidobom a tv-t akkor nem lesz ilyen gond. - mérgelődött a kölök apja
Gyerek persze bőgött, de eszébe jutott, hogy nincs is ajtó, így eltud szökni, ennek örült a feje és békésen elszunyókált. (Az este folyamán a gyerekhez betévedt pár macska, késöbb még egy kutya is, amik eléggé összepiszkitották a szobát, úgyhogy nem lennék a helyében, főleg, hogy éjszaka folyamán 50 szugony is össze csípte.)
Tajti persze megvárta, amíg apja jól lecseszi a gyereket, és jót röhögött rajta (a mocsok). Közbe az gondolta "Hogy lehetnek ilyen vadállatok, ezek a kis kartársak, hogy ajtókat szaggatnak le" de közbe eszébe jutott: "Jah az én voltam", majd röhögött újra és elment megkeresni és meggyilkolni hőseinket.

Kitalálta és írta: Én (Norbert)