Aki még nem olvasta el az első részt az itt megteheti. Akik meg már elolvasták vagy csak nem érdekli őket, hogy mitörtént az első részben, azoknak itt a pincebuli 2. része. Elég sokat szenvedtem vele kb 8 óra volt és a füzetbe meg 5 oldal lett, úgy hogy remélem nagyon jó lett, hamár ennyit szenvedtem.

Amíg Norbert és Tamás a pincefelé igyekezett, addig a pincénél történt:
Már mindenki türelmetlen volt a kaja miatt, ezért Bajanka (Bianka becézve) ráparancsolt Robira és Imrére, hogy hozzanak vizet a pörköltbe, mert a többiek sose érnek ide vele.
Patrick és Kristóf is velük ment, nem akartak ott maradni a parancsolgató Bajankával. Ők 4-en pont az ellenkező irányba mentek mint az első részben szereplő fiatalok.
Csak Kapro maradt ott Bajankával, ők elkezdték a pörköltbevaló húst apró kockára vágni. Amikor már pár perce vágták a húst, akkor Bajankának eszébe jutott valami.
- Hol van Máté? - kérdezte Bajanka
- Az elöbb hívta valaki és kiment telefonálni. - válaszolt Kapro
- Nézd már meg hol van eddig - parancsolt rá Kaprora, aki persze rögtön ugrott - Addig én vagdalom a húst.
Kapro kiment a pincéből és elindult arrafele, amerre Máté ment telefonálni. Egyre távolabb ment a pincétől, amikor meglátott valamit a fűben, de nem tudta mi az, mert sötét volt vagy csak ő volt vak.
- Mi a fene lehet ez? - kérdezte Kapro hangosan
- Nem lát a szemétől kartárs? - közeledett felé valaki, de még nem látta ki az, és ahogy egyre közelebb jött lehetett látni az alakját a sötétben.
Középmagas férfi zömök testalkattal és látszott valami a hátán, mintha egy dárda lett volna (mi tudjuk hogy kitűzőrúd).
Amikor elég közelért kirajzolódott a titokzatos személy arca, legfeltűnöbb talán az volt hogy kimondhatatlanul szőrős volt, a szakálla akkora volt hogy már összenőtt a hajával és a bajuszával, és szinte már a szemöldökével is, már majdnem a szempillájával is, de azért nem.
(Igen ahogy sejtitek ő Tajtizán Miklós volt, aki az elöző részben elkezdett gyilkolni.)
- Ez egy telefon. Talán még nem látott ilyet májsztro?
- Hablablablabla... - Kapro olyan gyorsan beszélt, hogy azt nem lehetett érteni, úgy ahogy szokott
- Nyissa már ki a száját. Ar-ti-ku-lál-jon - beszélt Tajtipapa úgy artikulálva, ahogy Kapro sose fog tudni
- Akkor ez a Máté telefonja. Tanár úr nem látta a Mátét?
- Ott fekszik - mutatott Tajtizán a földön élettelenül heverő Mátéra
Kapro csak ekkor vette észre, hogy minden véres és hirtelen összeállt benne a kép.
- Tanárúr megölte? - ekkor Tajtipapa szeme vörös lett és elindult Kapro felé, Kapro megijedt és talán be is fosott
- Engem ne öljön meg! Megnyalom a nagylábujját csak hagyjon békén - könyörgött Kapro
De Tajti egyre közeledett felé. Kapro elkezdett futni és amikor már azt hitte hogy lerázta, akkor bebújt egy bokor alá.
Érezte hogy Kapro itt van a közelbe, nem nem azért mert van 5. érzéke hanem Kapronak elég izadság szaga volt. (egyébként is büdös nem ám így izzadtan)
- Kartárs! Érzem hogy itt van. Gyere elő, akkor csak az egyik kezed szakajtom le!
Kapro annyira berezelt ( ha eddig nem, akkor itt aránylag tényleg be is fosott), hogy kiugrott a bokorból és elkezdett futni.
Ajj, minek ez a cirkusz? - Tajtipapa elővett egy újjabb kitűzőrúdat és Kapro után dobta. Telibe találta a rúd Kaprot, és holtan esett a földre.
Közbe Bajanka mérgelődött, hogy már Kapro is eltünt, így hát abbahagyta a hús vágdosását és elindult megnézni, hogy Kapro hol a ménküves pokolba van már. Amikor kiment a pince elé hirtelen eléugrott egy szőrős ember.
Tamás és Norbert már majdnem a pincéhez ért, amikor hallottak egy nagy síkítást. Siettek a pincéhez, de mire odaértek senkit sem találtak, csak a földön hevert pár diák, de nekik már végük volt. Tudták, hogy későn érkeztek.
- Nálad van Pisda telefonja? - kérdezte Tamás
- Jah, itt van - kivette a zsebéből Pisda telóját
- Akkor hívd már fel a sündőrséget - mondta Tamás
- Hogy mit? Jah a rendőrséget, értem. - röhögött Norbert - SSSS, ez lemerült
- Akkor egyik gyereknél csak van telefon. - találta ki Tamás
- Én nem megyek oda a hullákhoz rosszat fogok álmodni - sírt Norbert kicsit - na jó így is rosszat álmodok már.
Kerestek telefont de egyiknél se volt, úgy hogy végül nem hívták a sündőröket. Bementek a pincébe, de ott semmi különöset nem láttak csak azt, hogy a húst elkezdték felaprítani és nem fejezték be.
- Kell találnunk valami fegyvert Tajtipapa ellen. - mondta Norbert
Norbert és Tamás elkezdtek keresgélni, de semmi alkalmasnak tűnő eszközt nem találtak. 5 perc után Norbert egyik fiókban talált egy borotvát.
- Jé, itt egy régi borotva.
- Rakd el, hátha jó lesz valamire. - mondta Tamás
- Jah, hátha kinő a szakállam. - poénkodott Norbert
Más fegyvert nem találtak, azt hitték, hogy márcsak ketten maradtak, de Norbert észrevette, hogy hiányzik ez 5 literes műanyag palack.
- Más is elment vízért, még lehetnek túlélők, segítenünk kell nekik.
- Persze, puszta kézzel nem? - kötekedett Tamás
- Most jut eszembe, a pince mellett van egy baseball-ütő (igazából is van, tényleg)
- És én mit kapok? - akadékoskodott Tamás
- Mindjárt egy maflást. - felelte Norbert - Inkább az mond meg, hogy merre mehettek.
- Talán arra, ott van valami fény
- Az a hold, te mali.
- Te vagy mali. És nem az, hanem az! - mutatott Tamás a fényforrás felé
- Jah látom, de az rohadt messze van, csak nem mennek el addig.
- Tudod milyen barmok.
- Az igaz, akkor menjünk.
Tamás és Norbert elindult a fény felé. (és igen jó felémentek, mert Robi, Imre, Patrick, Kristóf és Tajtizán is arra ment.
A 4-es csoport már elég sokat gyalogolt és még az út felénél se voltak.
- Bazz, én nem megyek tovább, az rohadt messze van. - mondta Robi
- De vízet kell vinnünk, mert Bajanka megöl minket. Na meg sose lesz kész a kaja. - mondta Patrick
- Akkor mondjuk vigyünk abból a hordóból - adta az ötletet Imre
- Jó ötlet, mert tovább én se megyek - mondta Kristóf
Megtöltötték a palackot, majd elindultak vissza a pincéhez. Mentek mendegéltek, egyszer csak eléjük ugrott Tajtipapa gyilkos tekintettel és egy kitűzőrúddal. Annyira megijedtek, hogy ahányan voltak, annyi irányba szaladtak. Tajtizán Patrikot szemelte ki magának és utána iramodott.
Robi, Imre és Kristóf amikor észre vette, hogy nem utána jött, akkor visszamentek az útra és ott találkoztak.
- Mi a fakk volt ez? Hogy kerül ide Tajtipapa és mit akar tőlünk? - kérdezte Robi
- Láttad a szemét, na meg a kitűzőrúdat a kezében? Szerintem nem simogatni akar minket. - válaszolta Imre
- Én most kifejezetten örülnék annak, ha csak simogatni akarna - mondta Kristóf
- Hol van Patrik? - kérdezte Imre
- Szerintem már meghalt. - felelte Robi
- Honnan veszed? - kérdezte Imre, ekkor egy nagy ordítás hallatszott
- Kételkedsz még? - kérdezett vissza Robi
- Már nem, de van egy király ötletem: FUTÁÁÁS - kiáltotta Imre
Norbert és Tamás közbe egyre közelebb ért a 3 főre fogyatkozott csapathoz.
- Hallottad ezt? - torpant meg Norbert
- Mit? Ne szórakozz már, így is mindjárt meghalunk.
- Mintha Valaki ordított volna, mindegy menjünk tovább.
Mentek tovább és pár perc múlva Tamás állt meg.
- Most hallottam valamit, mintha valaki itt lenne a közelbe.
- Dehogyis, nincs itt senki, gyere már, mert sose érjük utol Tajtipapát.
Ekkor láttak valamit, ami pont feléjük közeledett nagy sebességgel. Norbert azt gondolta, hogy ez Tajti és hogy most vége mindennek. Tamás nem gondolkozott, hanem Norbit lelökte az útról. (ki tudja talán hősként akart meghalni) A közeledő ember nem látta Tamást, neki ment majd ráesett.
- ÁÁÁ, Tajti agyon akar nyomni, szedd le! - kiabált Tamás kétségbe esetten
- Imre vagyok, te barom.
- Huhh, most nagyon örülök, hogy te vagy az. DE LESZÁLLHATNÁL RÓLAM!!!
- Ja, bocs. Többiek? - kérdezte Imre és közbe felkelt és felsegítette Tamást
- Meghaltak mind, Norbi meg ott van. - válaszolta Tamás
- Vááá, bakker,te mocsok belelöktél a csalánosba
- Legalább nem leszel reumás - poénkodott Tamás
- Rohadt vicces! Csak nehogy enyhén megcsapkodjalak. - felelte Norbert ingerülten
- Örülj neki, hogy nem Imre esett rád!
- Kussoljatok már! Ott jön Robi és Kristóf. - mondta Imre
Mindenki oda nézett (Norbert közbe kikászálódott a csalánosból) és látták, hogy fut Robi, Kristóf és rögtön mögötte Tajtizán.
- VIGYÁZZ!!! - ordították közösen, de már késő volt, Kristófot átszúrta egy kitűzőrúddal.
- Fussunk tovább! - kiáltotta Robi, aki a többiek mellé ért és már futott is tovább.
Többiek is futottak utána. Futottak egy ideje, amikor Tamás elesett, pár másodperccel Norbertnek feltünt, hogy hiányzik valaki, hátra nézett és látta Tamást a földön. Norbert elindult vissza, segíteni neki, látta közbe, hogy Tajtizán odaért Tamáshoz.
- Kartárs! Most tudja, hogy megölöm igaz?
- Muszáj? Nem sakkozunk inkább?
- Maga most szórakozik velem? Talán egyik szó nem világos? Netán az hogy "most" vagy urambocsá' hogy "megölöm"?
Norbert közbe odaért és még nála volt az ütő, ezért megcsapta vele Tajtit.
- Sááááááh! - Az ütő persze széttört a hátán, olyan kemény volt Tajti
- Májsztró, maga megütött? - arcon csapta Norbit, amitől majdnem kipotyogtak a fogai, de azért nem. Norbert a földre esett az ütéstől.
- Nem is ütöttem meg..., na jó de - törölgette Norbert a száját, ahonnan folyt a vér
- Tudja, hogy ezt nem kellett volna, mert most meg kell ölnöm magát.
Tajti felemelte a kitűzőrúdat és már készült leszúrni, de ekkor Norbertnek eszébe jutott, hogy van nála egy borotva. Mi elött meghal, megpróbálta, hátha Tajtizán fél ettől az eszköztől, kivette gyorsan a zsebéből és Tajti felé tartotta. úgy lett, ahogy gondolta.
Ijedt fejjel elkezdett hátrálni, majd árkon-bokron keresztül gyors elszaladt. (Hiszen tudjuk, hogy ilyet még soha sem látott)
- Meg van! Meg van a fegyver ellene, a borotva.
- Kössz, ez majdnem megölt minket, szerencse, hogy elhoztad azt az ócska borotvát.
- Jaja, de most húzzunk Robi és Imre után mi elött levadássza őket.
Norbert berakta a zsebébe a borotvát és elkezdtek Robiék után futni, ahogy csak tudtak futottak, sőt még jobban. Még a pince elött utolérték őket.
- Jó hogy, így eljöttetek, majdnem megölt minket ez az állat.
- Nem láttuk, hogy lemaradtatok, csak futottunk.
- Na mindegy menjünk tovább, már mindjárt itt a pince.
Amikor a pincéhez értek nem hittek a szemüknek, olyat láttak. Pottert látták, a pince elött mászkált fel-alá és hangosan beszélt magában.
- Potter, Potter, Mindig csak a Potter. Kinek a fejével kell betörni más pincéjének az ajtaját? Hát persze, hogy Potterével, mért nem lehet például Robiéval, úgyis olyan kemény, kopasz feje van.
- Potter, itt vagyok ám - mondta Robi ahogy a pincéhez értek
- Jajj Robi, tudod hogy nem úgy gondoltam, én csak magamba beszélek.
- Értem, ez egy sör lesz, ha nem akarod hogy aránylag nagyon megüssem a fejed - keménykedet Robi
- Persze engem csesztet mindenki és ki vegyen sört, hát jó hogy a Potter, elegem van már! - és Potter sírva fakadt. Mindenki probálta vigasztalni.
- Veeeeee - nagy ordítás hallatszott
Potter rohadtúl megijedt, annyira hogy majdnem be is szart. Mindenki odanézett, ahonnan a kiáltás hallatszott, a távolban egy alak körvonala látszodott, ahogy éppen vmi rúddal hadonászik.
- Nem kell félni. - mondta Tamás - Meg van ellene a fegyverünk. Igaz Norbi? - Norbert fogta a zsebeit, de egyikben sem talált semmit. Közben a távoli alak egyre  és egyre közelebb jött.
Vége ennek a résznek. Folytatása következik... (majd valamikor)

Kitalálta és Írta: Hát az én volnék (Norbert)                                                            2010.05.24 12:40

Akinek tetszik a blog vagy egy történet az segíthet terjeszteni, hálás lennék érte, mert nem sok látogató talál ide. Kommentelni, pedig nem szégyen :D

Következő rész